 |
Szia Bence! 2007. április 18.
Ezennel megnyitjuk az Ohkult Popbizarrt!
Zavarbaejtően unalmas okokból kifolyólag kissé stagnált az Ohkult
az utóbbi időben, de végre megint frissülünk! Az eheti Ohkult
Popbizarr, amint a neve is mutatja, a popvilág legbizarrabb megmozdulásait
listázza. Olyan esetekről emlékezünk meg most, szám szerint nyolcról,
amikor a könnyűzene legkommerszebb figurái egyszer csak figyelmeztetés
és szemrebbenés nélkül csináltak valami meghökkentőt, valami előzmény
nélkülit, valami oda nem illőt, valami olyat, amire senki sem
számított, vagy legalábbis az elkövetőtől nem. Olyan események
ezek, amikor a pop átlépte saját határait és mégis pop maradt.
Természetesen nem vagyunk mazochisták, csak azt listázzuk, ami
bizarr volta ellenére, vagy éppen amiatt közben jó is. Listánkat
távolról sem szeretnénk azonnal lezárni – aki hozzá szeretne tenni
még valamit, az írja meg a sziabence@hotmail.com
címre, aztán majd megbeszéljük.
Boney M., zsoltár a diszkóban, 1978
Durván
2500 évvel ezelőtt a zsidóság éppen babiloni fogságban volt, és
honvággyal telt szívvel gondoltak hazájukra. Erről szól a 137.
zsoltár a Bibliában, ami így kezdődik: Bábel folyói mentén ültünk
és sírtunk. Ez azóta az Ószövetség egyik legismertebb részletei
közé került, amely nagy ismertség részben annak köszönhető, hogy
a Melodians, egy jamaikai reggae-együttes a Wailers-t megelőző
korszakból, megzenésítette ezt a zsoltárt. Valamivel később aztán
jött egy újabb zenekar, négy, a Karib-tenger környékéről származó
taggal és nyugatnémet producerekkel, akiknek megtetszett a Melodians
zsoltár-feldolgozása, és a maguk képére formálták azt. Ennek a
végeredménye lett a Boney M-től a Rivers of Babylon című sláger,
és így állhatott elő az a bizarr helyzet, hogy 1978-ban az Atlanti-óceán
mindkét partján egy megzenésített zsoltárra ropták a dekadens
és afrofrizurás-trapéznadrágos fiatalok a diszkóklubokban. (Kevésbé
meglepő azonban, hogy a számhoz nem használták fel a zsoltár teljes
szövegét. A vers vége ugyanis meglehetősen goromba átkot mond
a zsidókat foglyul ejtő Babilonra: áldott, aki megragadja gyermekeidet
és szétzúzza őket a sziklán!)
Bibliai jamaika-diszkó itt.
http://www.youtube.com/watch?v=Nm1g8FFRArc
Culture Club, Karma Chameleon, kislemez, 1983
Csak
a nyolcvanas években történhetett meg, de visszatekintve akkor
is hihetetlen. Már önmagában az megdöbbentő, hogy Boy George-ot
engedték nyilvánosan közszerepelni akkoriban - az általa bevállalt
jelmezekben manapság már a sarokig nem jutna el senki. Ráadásul
huszonöt éve az emberek elnézték Culture Club frontemberének extravagánsra
kihúzott szemöldökét, tiritarka sminkjét, dagályos ruhakölteményét,
és elkezdtek azon tanakodni, hogy esetleg nem lehet-e, hogy ez
a Boy melegen eszi a kását. Minderre ő maga csak annyit mondott,
hogy jobban esik neki egy csésze tea, mint a szex, és ezzel a
dolog el volt intézve. Mindezzel az egyértelműen kétértelmű háttérrel
a Culture Club leállt érzelgős reggae-t játszani a szintipop és
a hajmetál hőskorában, és a dolog sokadik elképesztő csavarjaként
ezzel a zenével lettek világsztárok. A Karma Chameleon 1983. legtöbb
példányban eladott kislemeze volt Angliában, 1984-ben pedig az
amerikai slágerlistát vezette hetekig. És egyáltalán: mi az, hogy
karma kaméleon?!
A videoklip persze kosztümös.
http://www.youtube.com/watch?v=59Bp6KMyrYs
Madonna, Like a Virgin, live, 1990
Azt
nem lehet állítani, hogy senki se számított volna arra, hogy az
akkor még szinte frissiben (röpke hat évvel azelőtt) berobbant
Madonna valami extraszexit fog művelni nagyszabású koncertturnéján.
De amit Madonna a koncert csúcspontjaként a Like a Virgin című
szám ürügyén előadott, attól azért a legfelkészültebbek szemöldöke
is felszaladt. A dalszöveg szerint egy heves szerelmi vallomásról
van szó, a vágy titokzatos tárgya, azaz a férfi ebben a verzióban
azonban nincs jelen. Madonna egyedül van, magában fekszik (hánykolódik)
egy vörös bársonnyal borított ágyon. Megjelenik viszont két bizarr,
se nem hím, se nem nőstény krampusz, mindkettő hatalmas és egyértelműen
fallikus műmellekkel felszerelve. Madonna kontortonisztikus mozdulataival
csak helyenként harmonizáló ördögi, pajzán táncba kezdenek, amitől
az ágyon heverő szűznek szemlátomást beindul a fantáziája és vad
önkielégítésbe kezd. Ahogy a ritmus egyre gyorsul, a két krampusz
észrevétlenül eltűnik, és Madonna közvetlenül a csúcspont után
már egyedül tér magához.
Kukkold meg.
http://www.youtube.com/watch?v=W9CmP8Nx_qs
George Michael, Praying for Time, dalszöveg, 1990
George
Michael a 80-as évek egyik első számú szexszimbóluma volt, főként
- de nem kizárólag - Európában. 1990-re túl volt már a Wham!-korszakon
és az első szólólemezén, a Faith-en is. George Michael addigi
hatalmas slágerei vagy a hurrá-optimizmus, és a mindent elsöprő
játékos-pajzán jókedv jegyében születtek, vagy pedig érzelmes-affektálós
szerelmes-epekedős, nem kevésbé szexi lassúzós számok voltak.
És 1990-ben George Michael kiadta új nagylemezét Listen Without
Prejudice címmel, de az album nyitóslágere a fenti két kategória
közül egyikbe sem illik, főként a szövege miatt nem. A témájában
bizarr módon popidegen Praying for Time ugyanis egy kicsit sem
szexi, se nem játékos, és a legkevésbé sem optimista. Arról szól,
hogy bűneink megszámlálhatatlanok és az égbe kiáltanak, de Isten
már úgyis letett rólunk, tehát mindannyian kárhozatra vagyunk
ítélve. A nagyközönségnek azonnal nem esett le a tantusz, és ez
a kislemez még viszonylag tisztességesen szerepelt a slágerlistán
(6. helyezett lett Angliában, pedig nem is készült hozzá rendes
videoklip), de maga az album aztán mondhatjuk, hogy megbukott,
és az arról származó további kislemezek a legjobb 20 közé sem
jutottak be (a Freedom legendás szupermodelles videoklipje támogatása
ellenére sem).
A
félelmetes dalszöveg magyarul.
Take That, How Deep Is Your Love, klip, 1996
A
Robbie távozása utáni első, és egyben az együttes feloszlása előtti
utolsó sláger a Szombat esti lázból vett lágy Bee Gees szám alig
modernizált, hű és dallamos feldolgozása volt. Még a Take That
szintjén is különösen kockázatmentes vállalkozásnak tűnt a dolog,
de szerencsére megbolondították a projektet egy határozottan szürreális
videoklippel. A kisfilm, ki tudja miért, bizarrsága ellenére nem
kapott különösebb visszhangot, a közönség és a kritikusok nyilván
szóhoz se jutottak. Az együttes maradék négy tagja ugyanis egy
titokzatos nőszemély székhez kötözött túszaként jelenik meg a
klipben. A vörös ruhás nő egy villával szurkálja és kínozza őket,
méghozzá olyan durván, hogy bizonyos jeleneteket manapság már
csak kikockázva ismételnek a VH1-on (akkoriban még érintetlenül
lement a tévében), de a négy jóvágású fiatalember rendíthetetlenül
énekli tovább a számot. A feketével sminkelt emberrabló aztán
egy mesterséges tóhoz viszi foglyait, majd minden különösebb ok
nélkül kipécézi Gary-t, akit a magas gátról végülis könyörtelenül
tóba lök. A dolog se nem vicces, se nem metaforikus, se nem trendi,
se nem érthető - mégis zseniális.
A Take That cenzúrázatlan kínszenvedései.
http://www.youtube.com/watch?v=cjuRVFMkf0I
Popkliből a Vészhelyzetbe, 1998
Bizarr
egybeesés nyara volt az 1998-as nyár. A szezon egyik legnagyobb
slágere az USA-ban a két tini-énekesnő, Brandy és Monica duettje
volt, a Boy Is Mine. A számhoz készült klipben meg is jelenik
természetesen, akin a két féltékeny cicuska hajbakap. A szívdöglesztő
pasit bizonyos Mekhi Phifer alakította. Ő négy évvel később Greg
Pratt néven lett híres, mint a Vészhelyzetben dr. Bentont felváltó
kötelezően afro-amerikai doki. Ennél kevesebb időre volt szüksége
azonban a horvát születésű Goran Visnjicnek, aki alig ért ki Hollywoodba,
1998. nyarán máris egy Madonna-klipben szerepelt, méghozzá a Power
of Goodbye-ban. Dr. Luka Kovacnak innentől kezdve már csak egy
év kellett ahhoz, hogy a Vészhelyzet hatodik évadjának kezdetén
színre lépjen és azóta Greene dokit és Cartert is túlélve a sorozat
főszereplőjéve nője ki magát.
Leendő orvosok klipben két csajjal és egy csajjal.
http://www.youtube.com/watch?v=EWU4hIpCJAA
http://www.youtube.com/watch?v=DpXS-x_Bd6s
Baz Luhrmann, Everybody’s Free (To Wear Sunscreen), 1999
Baz
Luhrmann eddig összesen három filmet rendezett, de '99-ben ezekből
még csak kettő volt a háta mögött, egy remekmű, a Strictly Ballroom,
és a világ gyakorlatilag legjobb filmje, a Romeo+Juliet. Miközben
fejben már nyilván a Moulin Rouge-t tervezgette, Baz Luhrmann
azért szép csöndben egy gyűjteményes nagylemezt is kiadott olyan
dalokkal, amik így vagy úgy, de mindig kapcsolódtak valamelyik
korábbi filmjéhez. Miközben ezt az albumot rakosgatta össze, a
rendező kezébe került egy vicces újságcikk a napolajhasználatról
és egyéb életviteli tanácsokról. Eleinte mindenki azt hitte, hogy
Kurt Vonnegut írta, de aztán kiderült, hogy nem ő, hanem valami
Mary Schmich. Baz Luhrmannak mégis annyira tetszett a szöveg,
hogy fölmondatta szalagra egy színésszel. A Romeo+Juliet esküvőjelenetének
a zenéje volt Rozallától az Everybody's Free (To Feel Good) gospelesített
verziója, ennek a muzsikának egy belassított-ambientesített verzióját
keverte a szavalt szöveg alá, és már kész is volt a világtörténelem
egyik legbizarrabb popkislemeze. A sztorinak további különlegessége,
hogy bár semmi dallama nincs és a klipje is béna home videókból
van összevágva, ráadásul a nagylemezt az égvilágon senki nem vette
meg, az Everybody's Free (To Wear Sunscreen) világ legkülönbözőbb
helyein aratott döbbenetes sikert. Angliában például a kislemezeladások
alapján 1999. júniusában No. 1. lett a slágerlistán, nálunk pedig,
a kislemezekkel legritkább esetben foglalkozó Magyarországon olyan
maxin jelent meg a szám, amin bónuszként a szöveg magyar nyelvű
verziója is elhangzik. Ráadásul a Sex Action-ből ismert Szasza
szavalja el.
Mary Schmich
eredeti cikke és a béna video.
http://www.mergefilms.com/merge/video/qtbarminski/sunscreen.html
Jennifer Lopez, The Cell főszerep, 2000
Az
REM díjnyertes Losing My Religion klipjét bizonyos Tarsem Singh
rendezte, akiről azon kívül nem lehet sokat tudni, hogy reklámot
is rendezett egy párat. Hogy hogyan merült föl, hogy a 2000-re
esedékes The Cell című filmet ő rendezze, az se teljesen világos,
az mindenesetre egyértelmű, hogy Tarsem enyhén szólva is beteges
víziói a filmtörténet vizuálisan legtelítettebb képsoraiként kerültek
vászonra. Más kérdés, hogy a gyengécske kerettörténet érezhetően
nem izgatta különösebben Tarsemet, a rendezőt se, így a sztori
krimi-szála, azaz maga a történet helyenként szinte kínosan érdektelen.
Dehát ki olyan telhetetlen, hogy még nyomozást is vár egy olyan
bizarr filmbe, ahol láthatunk lezuhanó üveglapok által húszcentis
szeletekre feldarabolt élő lovat, mechanikus body builder nőket
és sivatagban paripán vágtató hercegnőt? ...ahol a végkifejlet
közeledtével hirtelen a magyar népmesék szignáljára emlékeztető
kacskaringós minta kezdi egyre jobban befonni a képernyőt? ...
ahol a főszereplőnő egymással a hajuknál fogva összenőtt gyerekek
rajzfilmes szerelmeskedését nézi este a tévében? A világ legkülönösebb
filmjének a főszereplője pedig - aki már háromszor látta a filmet,
az is nehezen hiszi - nem más, mint a latinpop lemezeladási királynője,
a szelebritik szelebritije, a paparazzók vakujának fényében lubickoló
Jennifer Lopez, élete egyetlen valóban jó alakítását nyújtva.
Felfoghatatlan. (Tarsem egyébként 2006-ban állítólag elkészített
egy második filmet, a címe The Fall, csak még senki sem látta.)
Egy és még egy részlet a filmből.
http://www.youtube.com/watch?v=rM5T584OxBs
http://www.youtube.com/watch?v=zFdWcWUwVHU

Korábban a SziaBence! rovatban
>>>
reklám: jövő héten újra SziaBence!

Közölmény: az ohkult.hu marad a Szia!Bence otthona,
mert itt nagyon jó! Lesz viszont, sőt már van is Szia!Bence egyebütt
is. Pontosan két helyen. Egyrészt a www.sziget.hu-n
ajánlom heti rendszerességgel a kultúrát, a nemzetközi közönséget
pedig a www.pepmagazin.hu
oldalon bilincselem le két nyelven: angolul és német fordításban.
Kitt és katt!

Bence valóságos személy; ő az Ohkult.hu
trend-ügynöke. A The Face magazin munkatársaként és törzsvásárlóként
ismertük meg, aztán kiderült hogy ügyvéd, aztán csináltunk vele
egy rádióinterjút...
a többi már pop-történelem.
|
 |
 |
|

Légy jótékony -
megháláljuk!
David Bowie dedikált, eredeti
litográfiájával jutalmazzuk azt, aki elsőként adományoz legalább
50.000 Ft-ot a Pluss, Magyarországi HIV Pozitívokat Segítő Közhasznú
Egyesületnek.

A The Dhead - Outside
című kép Fabriano papírra készült 1998-ban. A nyomat mérete
25.5 x 20 cm, a papíré 35 x 45 cm. A mű Bowie 'Outside' című albumának
borítóján is látható. Katalógus ára: 166 USD. Teendő:
-
Emailben
jelezni nekünk a kedves szándékot. Adj telefonszámot, amin elérhetünk.
Minden részletet megbeszélünk.
-
A Pluss
számlájára befizetni az összeget. 50.000 Ft nagyon nagy segítség,
ha többet is fel tudsz ajánlani, annak is lesz helye!
-
Átvenni a képet Budapesten, vagy a postástól.
Kíváncsian várjuk, ki lesz a leggyorsabb!
Fontos: egy képet tudunk felajánlani,
melyet az első, velünk egyeztető adományozónak adunk át. A felhívás
nem licitre szól. A Pluss Közhasznú Egyesület, mint az ország legnagyobb
múltú ilyen jellegű szervezete, folyamatosan fogad kis és nagy összegű
felajánlásokat, hogy AIDS megelőzésre és kezelésre fordítsa. A szállítási
költséget (posta, futár) az új tulajdonos viseli. A felajánlást
a RÉM nagylelkűsége teszi lehetővé.
Közzétéve: 2005. június 13. hétfő

Bezárt a bolt :-(
2004. február 27-én végleg lehúztuk
a redőnyt. 14 hónap után az Ohkult megszűnt a Madách Imre utcában.
Csak az emlék marad, és e honlap, hetente frissülő Szia Bence rovattal.
Mert bár a hajó süllyed, nem vagyunk pakkányok.
Reméljük
hogy előbb-utóbb mi, vagy esetleg valaki más, teremt egy hasonló
helyet, és szívből kívánjuk, hogy az majd vigye többre. Milliárd
köszönet mindenkinek, aki önzetlenül, ízlésből vagy buliból részese
volt az elmúlt 14 hónapunknak - élveztük! Ezúton is üdvözöljük jóízlésű
törzsvásárlóinkat, a képregényimádókat, a zenehallgatókat, az újdonságra
fogékonyakat; tisztelettel gondolunk a gyártókra, tervezőkre akiknek
dolgait polcainkra helyeztük. Riszpekk!
Feltámadunk!
2004. március 1.

Nekrológ a Velvettől
"Budapest legtrendibb kultúcikküzletének" nevezi kedves
nekrológjában boltunkat a Velvet.hu: érdemes elolvasni
a cikket, mely rólunk szól és nagyon jó.

A BpFashion korábbi interjúja velünk
Fénykorunkban
ilyeneket mondtunk.

|
 |